Vivicitta félmaraton 2021.07.11.

A mai napon, két és fél év versenyzési kihagyás után, A.C. (after covid) Vivicitta félmaratont futottam :) Ez volt az első budapesti BSI rendezvény, amire védettségi igazolvánnyal be lehetett nevezni, és úgy éreztem, ott kell lennem, hogy egy kicsit nosztalgiázzak, meg a hangulat miatt, meg a BSI kedvéért, mert nagyon megszerettem a csapatot, és most sem csalódtam bennük :) Terveim szerint ott leszek a K&H és Nightrun éjszakai félmaratonokon is most júliusban, amíg még tart a nyár, a nyitás, a lazább élet, a többit meg még meglátjuk :)
A Vivicitta volt a hármas sorozat első versenye. Eredetileg ezen a napon szülésfelkészítőt tartottam volna, így ide nem neveztem online. De az élet azt dobta, hogy a szülésfelkészítő az utolsó pillanatban átszerveződött most szombatra, így rögtön utána kitekertem a Margit szigetre, és a helyszínen neveztem. Az időjárás is barátságosnak tűnt egy kis várható zivataros lehűléssel. A másik két félmaratonra való felkészüléssel már jól haladtam, ment a kényelmes 24 km, megvolt a tempós 15 km, az utóbbi három hétben a péntek esti félmaraton, voltak intervallok és fartlekek. Gondoltam, menni fog :)
Némi önbizalomhiánnyal az 5-ös zónába neveztem (6:00-6:30), ott is a tömeg második felébe álltam be, aminek az lett az eredménye, hogy végig előzhettem az egész verseny alatt. Legközelebb azért állhatok előrébb. Bár ez egy örök dilemma, hogy lélektanilag mi a jobb – előzgetni végig, ezzel valamennyi extra energiát elfecsérelni vagy mások által kielőzve lenni :)
A párom kísért bicajjal, ott volt a startnál, a befutónál, és a Margit híd környékén a rakparton is taliztunk – egyszer odafelé, egyszer visszafelé. Nagyon cuki volt, ragaszkodott hozzá, hogy ott legyen, fotózott, videózott, szurkolt – mint a régi szép időkben, B.C. (covid előtt).
Visszatértem a régi jól bevált futós ivós hátizsákomhoz, meleg ide vagy oda. Minden kényelmesen belefért, és nem kell a páromnak sem izgulni, hogy biztosan elcsípjen enni vagy innivaló miatt. 45 és 90 percnél ettem egy zselét, és szorgalmasan 2-3 kilométerenként iszogattam a kis házi izotóniás mézes citromos limonádémat. Az idő nem igazán hűlt le, nagyon meleg volt! Ragyogó napsütésben futottunk kb. 30 fokban. Felhő egy szál se. Csak az útvonalon lévő épületek vagy fák árnyékában lehetett egy picit hűsölni. Mindenkiről szakadt a víz, és a frissítő pontokon csak azért álltam meg, hogy lelocsoljam magam a poharakból – dézsás pancsolási lehetőség most nem volt, bizonyára a covid miatt döntöttek úgy a szervezők, hogy ezúttal eltekintenek ettől a nem túl higiénikus megoldástól egy tömegsport rendezvényen.
Nagyon élveztem az egészet, szólt a zeném a kis csontrezgéses headset-ben, sok jó fej futó közt, zenés pontokon át, csodaszép időben, a csodaszép Budapesten, bírta a lábam is, a tüdőm, a szívem. 2 óra 20-30 perces befutóra számítottam, ehelyett 2 óra 7 perc alatt sikerült bekocognom.
Párom széjjel aggódta magát, hogy elfutom, kétszer bele is beszélt a headset-embe távból, hogy még mindig 6 percesen belül futok :) De megint megtapasztalhattam, hogy érzem a testem, és jól osztottam be az erőmet, a tempót, tök jó! A pulzusom elszállt, mint mindig, sosem fogom megtudni, hogy ez gáz-e vagy sem. Egy darabig ment, hogy 160x-en tartsam, azt szép lassan felment 170-re, ott elvoltam egy darabig, azt éreztem, hogy menne ez sokkal gyorsabban is, de nem akartam, hogy még feljebb menjen. És kb. a második felét 180-183-on futottam, mint mindig korábban. Az a furi, hogy 180-nál még orron be, orron ki lélegzek, még csak a számat sem kell kinyitnom, teljesen kényelmes. 180 felett kezdek el a légzéssel kicsit küzdeni. Mystic. Talán a meleg az oka. Vagy a versenydrukk. Edzéseken nem száll el így.
Kicsit keveset ittam, a 2 óra alatt csak 7 dl fogyott el az 1 literes zsákomból. Hazaérve az 55 kg-ból 2.4 kg súlyvesztést mutatott a mérleg, pedig addigra már ittam 2-3 dl vizet – ez kicsit sok, legközelebb többet kell próbálni innom. De azóta itthon már megittam 6 dl folyadékot és betoltam egy fél kg görögdinnyét, szóval remélem, lassan visszahidratálok :)
Jó volt, jó volt! Örülök, hogy a BSI Speaker-e is túlélte a covidot, így is, úgy is. Imádtam, hogy hallhatom a hangját. Így volt teljes a nosztalgia :)